Árnyékpedagógus…, de ki is ő valójában?

Az árnyékpedagógus klasszikus értelemben az integrációban tanuló sajátos nevelési igényű gyermeket kíséri az oktatási intézményben. Ez Magyarországon sajnos még nem széles körben elterjedt gyakorlat. Feladata annak támogatása, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon ahhoz, hogy az ő egyéni képességeihez igazodva eredményesen, társaival együtt tanulhasson és sajátíthassa el a tananyagot. A gyermeket segítő árnyéktanár vele van az órákon, és segíti őt a szünetekben, intézményi szabadidőben is. Egyfajta hidat teremt a gyermek és pedagógusai között, hiszen a hagyományos pedagógia még nem minden esetben találja meg a legmegfelelőbb utat a sajátos nevelési igényű tanulókhoz. Ugyanakkor fontos szerepe van abban is, hogy a gyermek képes legyen társaival könnyebben kapcsolatot teremteni, ne kerüljön perifériára kortárs kapcsolataiban.

A kirekesztettség vagy súlyosabb esetben megbélyegzés sokszor annak következménye, hogy keveset tud a környezete a sajátos nevelési igényű gyermekről, így az átlagostól eltérő viselkedésformáit vagy egyéb megnyilvánulásait sem tudják megfelelően értelmezni, kezelni. Egy gyermek számára a kortárs kapcsolatok hiánya, a perifériára kerülés, a stigmatizáció személyiségfejlődésében is maradandó károkat okozhat. Az árnyéktanár a szülőkkel, a családdal is szorosan együttműködik, hiszen ez elengedhetetlen a gyermekkel való együttműködés sikere érdekében.

Az árnyékunk az, akire mindig számíthatunk, látható vagy épp láthatatlan formában mindig velünk van, kísér utunkon. Én pedagógusként-gyógypedagógusként ezt a klasszikus értelemben vett árnyékpedagógiai tevékenységet tovább gondolva szeretnék segítségére lenni minden olyan gyermeknek egyéni vagy kiscsoportos fejlesztő foglalkozásaimon, akik valamilyen ok miatt nehézségekkel küzdenek az óvodában-iskolában, függetlenül attól, hogy sajátos nevelési igényűek-e vagy sem. Tanulási nehézség felmerülhet egy hosszabb betegség vagy más miatt történő hiányzás következtében, vagy akár abból az egyszerű okból adódóan, hogy nem vagyunk egyformák, nem mindenki érthet mindenhez egyformán jól. Van, aki inkább reál, van, aki inkább humán beállítottságú, van, aki a verseket szereti jobban, van, aki pedig szívesebben számol. A tanulási, beilleszkedési vagy magatartászavarral élő gyermekek pedig még inkább magukra maradhatnak, mert ők sokszor önhibájukon kívül nem tudnak teljesíteni, és tapasztalják meg nap mint nap ennek szomorú és rájuk nézve hátrányos következményeit. Nem érit meg vagy félreérti őket környezetük. Az iskolában teljesíteni „kell”, mert a jelenlegi oktatási rendszer, az elvárások, a leadandó és elsajátítandó tananyag nincs arra tekintettel, hogy mi emberek bizony különbözőek vagyunk. A pedagógus keze is kötve van, hiszen számára is pontosan meghatározzák a törvényi rendelkezések, hogy a gyermekeknek adott életkorban, adott csoportban vagy évfolyamon mit kell elsajátítaniuk. A legjobb jószándék mellett sem marad idő egy 25-30 fős osztályban arra, hogy az egyéni igényekre megfelelő figyelmet szentelhessen a pedagógus. Problémaként jelentkezhet az is, hogy a pedagógus nincs felkészülve a sajátos nevelési igényű gyermek segítésére, támogatására, hiszen a hagyományos pedagógiai képzésben a hallgatók szinte semmilyen formában nem kapnak ehhez segítséget,

gyógypedagógus pedig nincs minden oktatási intézményben.

Szólni szeretnék az iskolába készülő nagycsoportos gyermekekről is, akiktől azt várjuk, hogy augusztusban még ovisok, szeptemberben pedig már „nagy” iskolások legyenek, aminek megfelelni szinte lehetetlen elvárás. Az iskolák különböző módon viszonyulnak a hozzájuk érkező kis tanulókhoz, van, ahol figyelembe veszik ezt, de van, ahol már szeptembertől kezdve óriási elvárásokkal találja magát szemben a gyermek. A 3×8 órás, tematikusan felépített iskola-előkészítő foglalkozásaimon ezen kihívások megkönnyítését tűzzük ki célul játékos és vidám gyakorlatok, színes oktatási segédletek segítségével. Nem írni-olvasni tanulunk, hanem az ezekhez szükséges képességeket fejlesztjük.

Árnyéktanárként számomra a legfontosabb a gyermek támogatása,

segítése pont olyan mértékben és azokon a területeken, ahol arra neki szüksége van, és a szülőkkel, hozzátartozókkal való őszinte, bizalmon alapuló kapcsolat. Mindenki (felnőtt és gyermek egyaránt) hibázhat, de ezekkel a hibáinkkal együtt vagyunk – mindenféle diagnózistól és BNO kódtól függetlenül – a magunk formájában tökéletesek, emberek.