Óvodában maradás iránti kérelem
Fontos határidő: január 18.
A 2022. augusztus 31-ig napjáig 6. életévüket betöltő gyermekek szüleinek a 2022/2023. tanév vonatkozásában 2022. január 18-ig van lehetőségük arra, hogy az Oktatási Hivatalhoz kérelmet nyújtsanak be, ha ők vagy a gyermekkel foglalkozó pedagógusok, szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyermek még nem iskolaérett. A korábbi gyakorlattól eltérően a jelenlegi törvényi rendelkezések – Nkt. 45. § (2) – értelmében „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik.”
A határidő jogvesztő, azaz a határidő után a hatályos jogszabályok értelmében semmilyen módon nem kérelmezhető, hogy a gyermek később kezdje meg tankötelességének teljesítését.
Az én megítélésem szerint ez egyáltalán nem szolgálja sem a gyermek, sem a szülő érdekét. Eddig egy jól működő, a szülő-óvoda-fejlesztő szakemberek, orvosok, pszichológusok közötti kölcsönös kommunikáción alapuló rendszer szerint történt a beiskolázás, és még így is kerültek olyan gyermekek az iskolába, akik arra nem voltak még teljesen felkészülve.
Az iskolaérettség egy komplex fejlettségi szintet jelent. Attól, hogy a gyermek esetleg ismeri a betűket, elszámol húszig és vissza, le tudja írni a nevét, esetleg felismeri a betűket vagy olvas is már valamilyen szinten, még egyáltalán nem biztos, hogy készen áll a mai magyar iskolarendszer által a gyermek elé támasztott kihívásokra, követelményekre. A gyermeknek nemcsak kognitív szempontból, értelmileg, hanem fizikálisan, érzelmileg, pszichésen és szociálisan is készen kell állnia arra, hogy naponta több órán át a figyelmét fókuszálni tudja, hogy megértse, mit is akarnak tőle valójában, hogy legyen kitartása, megfelelő feladatértése, kialakuljon feladattudata, megfelelő legyen a beszédértése, a figyelmét tartósan egy dologra tudja összpontosítani, alkalmazkodni tudjon nagyon összetett elvárásokhoz és szigorú szabályokhoz, és folytathatnám hosszan a sort tovább.
Mikor nincs szükség kérelem beadására 6. életév betöltése esetén?
Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint:
„Abban az esetben a jogszabályok alapján nincs szükség arra, hogy a szülő vagy a gyám kérelmezze a tankötelezettség halasztását az Oktatási Hivatalnál, ha az illetékes pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága a sajátos nevelési igény, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség megállapításával összefüggésben, a kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt (azaz január 18. napjáig) kiállított szakvéleménye tartalmazza azt a javaslatot, hogy a gyermek maradjon további egy nevelési évig óvodai nevelésben.”
Tehát, ha a gyermek rendelkezik érvényes szakértői bizottsági véleménnyel, melyben javasolják a további óvodai nevelést, akkor a szülőnek nem kell külön kérvényt benyújtania az Oktatási Hivatalhoz. A szülőnek ilyen esetben ezt a véleményt kell az óvodában bemutatni, és az óvoda rögzíti, dokumentálja majd ezt a megfelelő módon.
A kérelem benyújtásának módja
Ha azonban a gyermek nem rendelkezik szakértői bizottsági véleménnyel, de a szülő és/vagy a gyermekkel foglalkozó szakemberek mégis úgy ítélik meg, hogy szükséges még egy év óvodai nevelés, akkor a szülő a fent említett kérelmet január 18. napjáig nyújthatja be az Oktatási Hivatalhoz. A Hivatal ezzel kapcsolatos hivatalos tájékoztatóját ezen a linken találják:
https://www.oktatas.hu/kozneveles/tankotelezettseg/tankotelezettseg_halasztasa
A kéreleműrlap elérhetősége Ügyfélkapuval
A szülőknek a kéreleműrlapot kell kitölteniük, ehhez linket az Oktatási Hivatal honlapján találnak:
A kéreleműrlap elérhetősége Ügyfélkapu nélkül
Amennyiben nem rendelkeznek Ügyfélkapuval, a kérelem postai úton is benyújtható (e-mailen azonban NEM!). Az ehhez szükséges dokumentum elérhető ezen az oldalon:
https://ohtan.oh.gov.hu/Kerelem
Az Ügyfélkapuval nem rendelkező kérelmező kérelmét szabadon is megfogalmazhatja, nem feltétlen szükséges a formanyomtatványt kitölteni. Ebben az esetben az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint a kérelemnek tartalmaznia kell:
- a gyermek azonosító adatai: név, születési hely és idő, anyja lánykori neve, oktatási azonosító, lakcím, tartózkodási hely (ha eltér a lakcímtől)
- a kérelmező szülő / gyám vagy gyámhivatal adatai: név, levelezési cím, e-mail cím, telefonszám
- a gyermek jelenlegi jogviszonya: óvoda neve, OM azonosítója, címe
- indokolás: A gyermek milyen egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, hogy egy évvel később kezdje meg tankötelezettségének teljesítését?
- a kérelmező büntetőjogi felelőssége tudatában tett nyilatkozata arról, hogy a kérelmet a szülői felügyeletet gyakorló másik szülő egyetértésével nyújtja be vagy nem szerezhető be a másik szülő aláírása vagy nyilatkozat arról, hogy a szülői felügyeleti jogot csak a kérelmező gyakorolja
- a kérelmező beleegyező nyilatkozata arról, hogy amennyiben a kérelem elbírálásához szakértői bizottság kirendelése szükséges, az Oktatási Hivatal a kérelmező és a gyermek kérelemben megadott adatait a szakértői bizottság számára továbbítja, továbbá hogy amennyiben a kirendelt szakértői bizottság vizsgálata alapján a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szerinti szakértői vélemény kibocsátása, vagy a kirendeléstől független további vizsgálat is szükséges, a szakértői bizottság a Rendelet 17. § (7) bekezdése szerint jár el
- dátum, aláírás
Nyilatkozatok
A kérelmezőnek összefoglalva tehát az alábbi nyilatkozat kell mellékelnie (ezeket az elektronikus űrlap tartalmazza, de azoknak is mellékelni kell ezeket, akik szabadon megfogalmazott kérelmet nyújtanak be):
- Az adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat megismerte és elfogadja.
- A tankötelezettség megkezdésének halasztására vonatkozó tájékoztatót megismerte.
- A kérelemben megadott adatok a valóságnak megfelelnek.
- Tudomásul veszi, hogy amennyiben a kérelem elbírálásához szakértői bizottság kirendelése szükséges, az Oktatási Hivatal a kérelmező és a gyermek kérelemben megadott adatait a szakértői bizottság számára továbbítja, továbbá hogy amennyiben a kirendelt szakértői bizottság vizsgálata alapján a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szerinti szakértői vélemény kibocsátása, vagy a kirendeléstől független további vizsgálat is szükséges, a szakértői bizottság a Rendelet 17. § (7) bekezdése szerint jár el.
- A kérelmező büntetőjogi felelőssége tudatában tett nyilatkozata arról, hogy a kérelmet a szülői felügyeletet gyakorló másik szülő egyetértésével nyújtja be vagy nem szerezhető be a másik szülő aláírása vagy nyilatkozat arról, hogy a szülői felügyeleti jogot csak a kérelmező gyakorolja.
A postai úton benyújtott kérelmek esetében az elektronikusan kitöltött, kinyomtatott űrlapot vagy a saját fogalmazású kérelmet mellékletekkel, nyilatkozatokkal együtt az alábbi címre kell postai úton beküldeni:
Oktatási Hivatal
Budapest
1982
Nagyon fontos, hogy e-mailen beküldött dokumentációt NEM fogadnak el!
Csatolandó dokumentumok
Fontos, hogy a fent említett nyilatkozatokon kívül a szülő minden olyan rendelkezésre álló dokumentumot csatoljon az űrlap mellé, mely kérését alátámasztja. Lehet ez szakértői vélemény, óvodapedagógus véleménye, az óvodában a gyermekkel foglalkozó fejlesztőpedagógus, logopédus véleménye, olyan szakemberek véleménye, akikhez esetlegesen magánúton jár a gyermek fejlesztésre, orvosi, védőnői, szakorvosi vélemény. Magánúton lehet iskolaérettségi vizsgálatot is kérni, erre számos lehetőség áll azok rendelkezésére, akik anyagilag ezt finanszírozni tudják. Ezeket a dokumentumokat is csatolni lehet a kérelemhez.
Döntés
- Az Oktatási Hivatal ezeket a dokumentumokat és a szülő által leírtakat figyelembe véve hozza meg döntését várhatóan 8 napon belül.
- Amennyiben szakértő kirendelésére, egyéb dokumentumok, adatok beszerzésére van szükség a döntés meghozatalához, a Hivatal a kérelem beérkezését követően 50 napon belül (postai kapcsolattartás esetén postai úton, ügyfélkapus kapcsolattartás esetén a kérelmező ügyfélkapus tárhelyére elektronikus úton) megküldi a döntést.
A tanító nénik vállára ez a rendszer még nagyobb felelősséget tesz, hiszen várhatóan nagyon sok olyan kisgyermek kezdi majd meg tanulmányait szeptemberben, akinek még bőven az óvodában lenne a helye. Ez már ebben a tanévben is bebizonyosodott sajnos. Az óvoda és iskola közötti átmenet a jelenlegi oktatási rendszerben legtöbb esetben nem valósul meg, nem tud megvalósulni. Ezt a távolságot iskola-előkészítő foglalkozások keretei között lehet mérsékelni, és a gyermeket az iskolai kihívásokra felkészíteni. Megoszlanak a vélemények, hogy a gyermeket tudatosan készíteni „kell”-e az iskolára. Az én véleményem szerint igen, kell, mert az iskola nem tudja biztosítani azt, hogy az óvodás gyermek iskolássá válhasson. Egyszerűen a szoros és nagy mennyiségű tananyag nem hagy elég időt erre.
A sajátos nevelési igényű tanuló száma folyamatosan emelkedik mind az óvodákban, mind az iskolákban, ezt a KSH is igazolják. Az elmúlt évben azonban ez az emelkedés az eddigi mértékűnél még jelentősebb volt (https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/alt-iskola2021/index.html#asajtosnevelsiignytanulkszmasarnyatovbbemelkedett).
Különösen magas a tanulási nehézségekkel, zavarokkal küzdők száma.
Ennek oka egyrészről, a járványhelyzet és az ennek „köszönhető” sok problémával és hiányossággal bevezetett távoktatási forma, illetve a sok helyen jellemző szakemberhiány. Az óvodákban az iskolára való felkészítés a legjobb szándék és segítőkészség mellett sem volt maradéktalanul kivitelezhető. Több helyen az egyéni fejlesztések, logopédiai foglalkozások nem tudtak és tudnak az elvárható szinten megvalósulni. A Szülők az intézményekbe nem mehettek/mehetnek be, a pedagógusokkal személyesen alig találkoznak, információt nem vagy alig kapnak.
A másik lehetséges ok pedig a Köznevelési Törvény előbbiekben említett módosítása, mely kötelező jelleggel előírja a 6 éves korban történő iskolakezdést, mely ellen számos szakember, szülő is felemelte a szavát, ennek ellenére módosítás még nem történt. A témával kapcsolatban Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus véleményét az alábbi cikkben olvashatják:
Szegeden folyamatosan indítok 3*8 órás egyéni iskola-előkészítő foglalkozásokat nagycsoportos óvodások számára jellemzően a kora délutáni (ebéd utáni) vagy reggeli (óvoda előtti) órákban. Ezeken a foglalkozásokon nem írni és olvasni tanulunk, hanem azokra a képességekre fókuszálunk, melyek majd alapját képezik a sikeres iskolai tanulásnak. Szeretettel várom a leendő iskolás gyermekeket foglalkozásaimon!
További információk, elérhetőség:
BővebbenIskolaérettség kritériumai és az ezt megalapozó részképességek 4.: Gestalt látás
Az iskolaérettséget megalapozó képességek bemutatása során szóltam korábban a testtudatról, a térbeli és síkbeli tájékozódásról, valamint a finommotorikáról és grafomotorikáról.
Ebben a részben a Gestalt látásról szeretnék szólni. Ezzel is szinte minden olyan felsorolásban találkozhat a szülő, melyek az iskolaérettség szempontjait veszik sorra.
Mit jelent maga a Gestalt szó?
A szó német eredetű, jelentése „alak, forma”. A gestaltpszichológia vagy alaklélektan a 20. elején kialakult irányzat. Hangsúlyozza, hogy valaminek az egésze, egysége egy sokkal összetettebb és bonyolultabb fogalom, mint egyszerűen csak az őt alkotó különálló részek összege. Vagyis az „egész” sokkal magasabb rendű fogalom, a látványt jellemzi struktúrája és hierarchiája (R. Arnheim, 1904-2007). Az egész tulajdonságaira nem következtethetünk abból, ha megvizsgáljuk az őt alkotó egyes részek tulajdonságait külön-külön. Nagyon fontos, hogy egységben, holisztikusan szemléljük az egészet.
Nézzük meg a következő ábrát, hogy mindezt megértsük :
Mindkét képen egy kerékpár részeit láthatjuk. Az első képen az egyes részeket külön-külön ábrázolva, a másodikon viszont ugyanazon részeket egységbe foglalva. Ahhoz, hogy valóban egy kerékpárt lássunk, az egészet egységben kell tekintünk. Az első képen lévő részekből nem biztos, hogy azonnal egy kerékpár jut eszünkbe. Mást látunk, ha külön-külön a részeket nézzük, és mást, ha az egészet egyben még akkor is, ha ugyanazokról a részekről beszélünk.
Miért fontos a Gestalt látás a sikeres tanuláshoz?
Ez alapvető fontosságú az írás és olvasás elsajátítása során, hiszen az egyes betűkből lesznek majd szavak és mondatok. A betűk külön-külön nem kapnak értelmet, ha nem olvassuk össze őket, és tekintünk rájuk egységként. Az „a, u, t, ó” betűsor elemei külön-külön kiejtve csak hangok, leírva csak betűk. Csak akkor lesz belőlük „autó”, ha a gyermek képes ezeket a különálló részeket egységként értelmezni. Úgy, ahogy a fenti képen a bicikli esetében. Ez a képesség 6-7 éves korra alakul ki.
Fejlesztési lehetőségek
Mivel a gyerekek szeretnek játszani, ezt a képességet is igyekszünk játékos formában fejleszteni. Már egészen kicsi kortól szívesen játszanak életkoruknak megfelelő kirakójátékokkal, puzzle játékokkal. Kisgyermekek esetében ezek legyenek kézzelfogható játékok, ne feladatlapok. Minél nagyobbak a gyerekek, annál több részből álló kirakót választhatunk. Arra figyeljünk, hogy ne állítsuk megoldhatatlan feladat elé a gyermeket, hiszen a sikerélmény elengedhetetlen a hatékony tanuláshoz! Szórakoztató lehet a kisgyermek számára, például, ha kedvenc játékait összegyűjtjük, és a játékok egy részét letakarjuk, az ő feladata pedig az lesz, hogy ismerje fel, melyik játékát tartjuk a kezünkben félig letakarva. Szórakoztató játék, ha építőkockákból felépítünk egy egyszerű házikót vagy egy autót, és a gyermek számára odaadjuk az építőelemeket, hogy ő maga is építse meg ugyanazt a házikót vagy autót. Nagyon hasznosak és izgalmasak lehetnek a különbségkereső játékok is, amikor valóban csak kis eltéréseket kell a gyerekeknek felfedezniük, ilyen játékokból akár versenyt is rendezhetünk, ki találja meg hamarabb az apró különbséget. Nagyobb, iskolába készülő vagy iskolás gyerekeknek papír alapon is készíthetünk fejlesztő feladatokat.
A komplex fejlesztő és az iskola-előkészítő foglalkozásaimon is nagy hangsúlyt fektetek ezen részképesség fejlesztésére is, hiszen, ha nem megfelelő fejlettségi szintű az iskolába lépéskor, akkor a gyermeknek az összeolvasás, írás nehézséget okozhat majd.
Tematikus fejlesztő füzeteimben – melyek weboldalamról megvásárolhatóak és letölthetőek (https://www.arnyektanar.hu/foglalkoztatok/) – is mindig található olyan feladat, mely más területekkel együtt ezen terület fejlesztését is szolgálja. Erre mutatok két példát a farsangi és a tavaszi füzetemből:
Szeretettel várom az óvodás, iskolába készülő és kisiskolás gyermekeket foglalkozásaimra! További információkért, kérem, látogasson el honlapomra: https://www.arnyektanar.hu/ !
BővebbenIskolaérettség kritériumai és az ezt megalapozó részképességek 3.: Finommotorika és grafomotorika
Miért fontos?
Az iskolaérettséget megalapozó képességeket bemutató sorozatom 1. és 2. részében a testtudatról és a térbeli és síkbeli tájékozódásról írtam. Ebben a részben a finommotorika és grafomotorika lesz a témánk.
Mindkettő fogalom ismerősnek tűnhet sokaknak, hiszen mindkét terület megfelelő fejlettségi szintje alapvető fontosságú az iskoláérettség szempontjából, illetve a két területen tapasztalható esetleges fejlődési elmaradások, késések később tanulási nehézségekhez is vezethetnek.
Gyakran találkozom azzal, hogy ezt a két területet szinte egyként, „összemosva”, csaknem szinonimaként tüntetik fel egyes források. Ez a megközelítés nem helyes, hiszen két, egymással ugyan szorosan összefüggő, mégis különálló területről beszélünk.
Egyszerűen fogalmazva a finommotorika megfelelő fejlettsége alapfeltétele a grafomotorika megfelelő fejlődésének.
Mit jelent a finommotorika?
A finommotorika a test kisebb, apróbb részeinek összehangolt, irányított, koordinált mozgását és mozgatását, ennek képességét jelenti. Tehát a finommotorika nemcsak a kézügyességre utal, ahogyan azt sok helyen olvashatjuk. Ide tartozik a kéz, láb, az ujjak, a szem, a száj mozgása és mozgatása, a felsorolt testrészek izmainak megfelelő működése és működtetése. Korábban már szóltam arról, mennyire fontos a mozgás a gyermek fejlődésében már kezdetektől fogva, erre visszautalva emelném ki, hogy a finommotorika fejlődése is szorosan összefügg a nagymozgások kialakulásával és összerendeződésével, fejlődésével, hiszen ez jelenti az alapját az egyensúly, az izmok, csontok fejlődésének is. A kisgyermeknek tehát a legkorábbi életkortól kezdve rendkívül fontos a korának megfelelő mozgás lehetőségének biztosítása. A finommotorika az alapja a későbbi írástanulásnak az iskolában, de a finommotoros ügyesség a mindennapi életben is elengedhetetlen. Enélkül nem tudjuk begombolnia a kabátunkat, felhúzni a cipzárunkat, megkötni a cipőnket, befűzni a tűt, és sorolhatnám tovább.
Fejlesztése
Fejlesztése otthoni körülmények között mindennapi, a háztartásban megtalálható vagy könnyen elérhető eszközökkel is kitűnően lehetséges. Példaként ötletadónak szeretnék egy-két tevékenységet felsorolni:
- kupakokat csavarhatunk fel-le
- homokba, lisztbe, porcukorba rajzolhatunk az ujjainkkal vagy akár a lábunkkal
- festhetünk ujjal
- gyurmázhatunk
- kéz- és lábujjakat mozgatjuk külön (pl. asztalon „zongorázunk”)
- rakosgathatunk, válogathatunk gombokat
- játszhatunk fűzős játékokkal, otthon is készíthetünk ilyet (pl. egy kartonlap szélét körbe kilyukasztjuk, és ezeken a lyukakon keresztül fonalat, cipőfűzőt fűzünk)
- fűzhetünk gyöngyöket
- apróbb tárgyakat, terméseket rendezhetünk sorba (kis kockák, kukoricaszemek, korongok….)
- téphetünk, gyűrhetünk papírfecniket
- papírtörlő gurigájára gumikat fűzhetünk (akár szín szerint válogatva)
- csipeszelhetünk
- játszhatunk legoval vagy más kockákkal
- mutogatós, mozgásos mondókákat is szívesen tanulnak a gyerekek, ezekre néhány példát itt is találhatnak: https://www.otthonifejlesztes.hu/mondokak/testreszek-gyakorlasa-mondokakkal
- a szem és szem körüli izmok mozgatására alkalmas játéktevékenység, ha megkérjük a gyermeket, hogy kövessen egy tárgyat a szemével vagy együtt végzünk szemtornát (felfelé nézünk, lefelé nézünk, jobbra-balra nézünk, átlósan jobbra fel – balra le nézünk és fordítva…), kacsintuk, hunyorgunk
- a száj körüli izmok mozgatására grimaszolhatunk tükör előtt, csücsöríthetünk, fütyülhetünk, lufit fújhatunk, szívószállal üdítőt, vizet ihatunk
A lehetőségek sora végtelen. A lényeg, hogy a gyermek élvezze a tevékenységet, olyan játékot találjunk ki, amiben örömét leli, és amiben sikerélményt talál. A ceruza, ecset és egyéb rajz- és íróeszközök használatát nem szabad erőltetni, hiszen, ha túl korán próbáljuk rávenni a gyereket, hogy rajzoljon, színezzen ceruzával vagy zsírkrétával, az kudarcélményhez vezethet, illetve a későbbiekben a grafomotoros képességek fejlődésének is gátat szabhat. A finommotorika fejlesztése már egészen korán, csecsemőkorban elkezdődhet, hiszen a csecsemő már a 2-3 hónapos korban elkezdi követni szemével a kézmozgásokat, 3-6 hónapos korában pedig már tárgyakat is megtart a kezében, érdeklődik ezek iránt.
A finommotorika fejlődésének elmaradását okozhatja és jelezheti (néhány példa):
- az életkornak megfelelő mozgások kialakulásának késése, elmaradása
- nagymozgás fejlődésének elmaradása
- egyensúly probléma
- gyakran elejt dolgokat
- gyakran elesik
- kisgyermek kerüli a kézügyességet igénylő tevékenységeket: nem szeret fűzni, nem szívesen illeszt össze kockákat, nem szeret gyurmázni, nem szívesen játszik apróbb dolgokkal (lego, golyók, gyöngyök)
- kisgyermek nem érdeklődik az íróeszközök iránt
- nem firkál
- nem tud célba dobni vagy rúgni
- nem tudja a cipőjét befűzni
- iskolába készülő gyermekek esetén már fontos a szabályos és nem görcsös ceruzafogás
Mit jelent a grafomotorika?
A grafomotorika a rajz- és íráskészséggel kapcsolatos mozgások összessége, tágabb értelemben pedig a finommozgás-koordinációt igénylő tevékenységek összessége.
A grafomotoros ügyetlenség vagy elmaradás azt jelenti, hogy:
- gyenge a gyermek finommozgás koordinációja,
- nem megfelelően összerendezettek a finommozgások, ennek következtében pedig
- nem rajzol szívesen,
- a rajz- és íróeszközt görcsösen fogja,
- nem megfelelő a ceruzafogása,
- iskolás korban az írástanulás nehezített,
- „csúnyán” ír, kusza az íráskép,
- az íráskép nem rendezett,
- a betűk formája szabálytalan,
- a vonalvezetés nem megfelelő,
- az írástempó lassú,
- a helyesírás hibás.
Mindezek miatt a tanulási folyamat nehezített, kudarcos, a gyermek a tanulási motivációját elveszíti, a társai megbélyegezhetik, perifériára szorulhat. Nagyon fontos a korai, illetve a lehető legkorábban megkezdett fejlesztés, megsegítés annak érdekében, hogy ezek a hátrányok mihamarabb kompenzálásra kerüljenek.
Fejlesztése
A fejlesztés során figyelünk a testtudat, testfogalom, testséma, a térbeli és síkbeli tájékozódás, a mozgás és a finommotorika eszköz nélküli fejlesztésére is. Ezen területek fejlesztési lehetőségeiről szóltam már korábban, további fontos és lehetséges tevékenységek:
- vonalkövetés kézzel, ujjakkal, eszközzel
- vízszintes, függőleges, hullámvonal, körvonal, hurokvonal rajzolása
- labirintus
- hiányzó vonalak pótlása
- ritmikus sorok írása
- a megfelelő ceruzafogás kialakítása
- a megfelelő nyomaték kialakítása (ne véssen, de az írás látható legyen)
- nagycsoportos korban már eszközt igénylő feladatlapokat is használhatunk, ha a finommotorika elérte az ehhez szükséges fejlettségi szintet.
Néhány példa grafomotorikát fejlesztő feladatlapra:
Az óvodások és kisiskolások egyéni fejlesztő foglalkozásain mindig helyet kap a finommotorika fejlesztése íróeszköz nélkül, ezeket a tevékenységeket a kisebb és nagyobb gyerekek is nagyon kedvelik. A finommotorikusan megfelelő fejlettségi szinten lévő gyermekek esetében pedig szükség esetén figyelmet fordítunk és hangsúlyt fektetünk a grafomotoros fejlesztésre is.
Szeretettel várom foglalkozásaimra az óvodás és kisiskolás korú gyermeket! A részletekről itt a honlapon és facebook oldalomon is tájékozódhat, illetve várom jelentkezésüket a verba.andrea@arnyektanar.hu e-mail címen és akár telefonon is.
Az első foglalkozás mindenki számára ingyenes.
BővebbenFontos határidő: január 15.!
A 2021. augusztus 31. napjáig 6. életévüket betöltő gyermekek szüleinek január 15-ig van lehetőségük arra, hogy az Oktatási Hivatalhoz kérelmet nyújtsanak be, ha ők vagy a gyermekkel foglalkozó pedagógusok, szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyermek még nem iskolaérett. A korábbi gyakorlattól eltérően a jelenlegi törvényi rendelkezések – Nkt. 45. § (2) – értelmében „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik.”
Az én személyes megítélésem szerint ez egyáltalán nem szolgálja sem a gyermek, sem a szülő érdekét. Eddig egy jól működő, a szülő-óvoda-fejlesztő szakemberek, orvosok, pszichológusok közötti kölcsönös kommunikáción alapuló rendszer szerint történt a beiskolázás, és még így is kerültek olyan gyermekek az iskolába, akik arra nem voltak még teljesen felkészülve. 2020-tól a szülőknek nincs lehetőségük iskolaérettségi vizsgálatot kérni közvetlenül a pedagógiai szakszolgálattól, mint régebben.
Az iskolaérettség egy komplex fejlettségi szintet jelent. Attól, hogy a gyermek elszámol tízig vagy húszig és vissza, le tudja írni a nevét, esetleg felismeri a betűket vagy olvas is már valamilyen szinten, még egyáltalán nem biztos, hogy készen áll a mai magyar iskolarendszer által a gyermek elé támasztott kihívásokra, követelményekre. A gyermeknek nemcsak kognitív szempontból, értelmileg, hanem fizikálisan, érzelmileg, pszichésen és szociálisan is készen kell állnia arra, hogy naponta több órán át a figyelmét fókuszálni tudja, hogy megértse, mit is akarnak tőle valójában, hogy legyen kitartása, megfelelő feladatértése, kialakuljon feladattudata, megfelelő legyen a beszédértése, kifejezőkészsége, a figyelmét tartósan egy dologra tudja összpontosítani, alkalmazkodni tudjon nagyon összetett elvárásokhoz és szigorú szabályokhoz, és folytathatnám hosszan a sort tovább.
Mikor nincs szükség kérelem beadására 6. életév betöltése esetén?
Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint:
„Abban az esetben a jogszabályok alapján nincs szükség arra, hogy a szülő vagy a gyám kérelmezze a tankötelezettség halasztását az Oktatási Hivatalnál, ha az illetékes pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága a sajátos nevelési igény, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség megállapításával összefüggésben, a kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt (azaz január 15. napjáig) kiállított szakvéleménye tartalmazza azt a javaslatot, hogy a gyermek maradjon további egy nevelési évig óvodai nevelésben.”
Tehát, ha a gyermek rendelkezik érvényes szakértői bizottsági véleménnyel, melyben javasolják a további óvodai nevelést, akkor a szülőnek nem kell külön kérvényt benyújtania az Oktatási Hivatalhoz. A szülőnek ilyen esetben ezt a véleményt kell az óvodában bemutatni, és az óvoda rögzíti, dokumentálja majd ezt a megfelelő módon.
A kérelem benyújtásának módja
Ha azonban a gyermek nem rendelkezik szakértői bizottsági véleménnyel, de a szülő és/vagy a gyermekkel foglalkozó szakemberek mégis úgy ítélik meg, hogy szükséges még egy év óvodai nevelés, akkor a szülő a fent említett kérelmet január 15. napjáig nyújthatja be az Oktatási Hivatalhoz. A Hivatal ezzel kapcsolatos hivatalos tájékoztatóját ezen a linken találják:
https://www.oktatas.hu/kozneveles/tankotelezettseg/tankotelezettseg_halasztasa
A kéreleműrlap elérhetősége Ügyfélkapuval és anélkül
A szülőknek a kéreleműrlapot kell kitölteniük, ezt az Oktatási Hivatal honlapján találják ezen a linken:
Ide lépve látjuk, hogy az Ügyfélkapuval rendelkezőknek lehetőségük van online formában kitölteni a nyomtatványt.
Lehetőség van Ügyfélkapu regisztráció nélkül is papír alapon beadni a kérelmet:
https://ohtan.oh.gov.hu/Kerelem
linkről érhető el a dokumentum itt:
https://ohtan.oh.gov.hu/Kerelem/Halasztas
A postai úton benyújtott kérelmek esetében az elektronikusan kitöltött űrlapot ki kell nyomtatni, a szülőnek/gyámnak aláírni, majd az alábbi címre beküldeni:
Oktatási Hivatal
Budapest
1982
Csatolandó dokumentumok
Fontos, hogy a szülő minden olyan rendelkezésre álló dokumentumot csatoljon az űrlap mellé, mely kérését alátámasztja. Lehet ez szakértői vélemény, óvodapedagógus véleménye, az óvodában a gyermekkel foglalkozó fejlesztőpedagógus, logopédus véleménye, olyan szakemberek véleménye, akikhez esetlegesen magánúton jár a gyermek fejlesztésre, orvosi, védőnői, szakorvosi vélemény. Magánúton lehet iskolaérettségi vizsgálatot is kérni, erre számos lehetőség áll azok rendelkezésére, akik anyagilag ezt finanszírozni tudják. Ezeket a dokumentumokat is csatolni lehet a kérelemhez.
Az Oktatási Hivatal ezeket a dokumentumokat és a szülő által leírtakat figyelembe véve hozza meg döntését várhatóan 8 napon belül. Amennyiben az Oktatási Hivatal elutasítja a szülői kérelmet, a döntés ellen csak bírósági úton lehet fellebbezni.
Ha azonban az Oktatási Hivatal nem tud döntést hozni, akkor szakszolgálati vizsgálatot rendel el, ezt hívják „függő hatályú döntésnek”. Ez azt jelenti, hogy a gyermek számára az Oktatási Hivatal megkeresése után a szakszolgálat kijelöl egy vizsgálati időpontot, amiről majd értesíti a szülőt. Ez általában 1-2 héten belül megtörténik. A végső döntést ebben az esetben is a Hivatal hozza meg, de a szakszolgálat véleményének figyelembe vételével. Ilyen esetekben a végső döntés nyilván később születik majd meg.
Fontos!
Ha szülőként Önök úgy döntenek, hogy beadják a kérelmet, mindenképp mérlegeljék, hogy ha azt az Oktatási Hivatal elfogadja, akkor később már nem lehet ezen módosítani, a gyermeknek mindenképp még egy évet az óvodában kell maradnia.
Iskola-előkészítő foglalkozások Szegeden
A tanító nénik vállára ez az új rendszer még nagyobb felelősséget tesz, hiszen várhatóan sok olyan valóban KISgyermek kezdi majd meg tanulmányait szeptemberben, akinek még bőven az óvodában lenne a helye. Az óvoda és iskola közötti átmenet a jelenlegi oktatási rendszerben nem valósul meg, nem tud megvalósulni. Ezt a távolságot iskola-előkészítő foglalkozások keretei között lehet mérsékelni, és a gyermeket az iskolai kihívásokra felkészíteni. Megoszlanak a vélemények, hogy a gyermeket tudatosan készíteni „kell”-e az iskolára. Az én véleményem szerint igen, kell, mert az iskola nem tudja biztosítani azt, hogy az óvodás gyermek iskolássá válhasson. Egyszerűen a szoros és nagy mennyiségű tananyag nem hagy elég időt és lehetőséget erre.
Bővebben
Iskolaérettség kritériumai és az ezt megalapozó részképességek 2.: térbeli és síkbeli tájékozódás
Miért fontos?
Az iskolaérettséget megalapozó képességeket bemutató sorozatom I. részében a testtudatról írtam. Az iskolaérettség fontos kritériuma, hogy a gyermek megfelelően érzékelje maga körül a teret, saját magát el tudja helyezni a térben, ennek előfeltétele a korábbiakban már említett biztos testtudat (testkép, testfogalom, testséma) kialakulása. Ha a térérzékelés nem nyugszik biztos alapokon, az nyugtalanságot szülhet a gyermekben, mely érzés magatartási, viselkedési és tanulási problémákat vonhat maga után. A kiindulópont mindig a gyermek saját teste, ehhez képest tudja érzékelni, hogy a környezetében lévő tárgyak, dolgok, személyek önmagához viszonyítva hol helyezkednek el. A tárgyak helyzetét először önmagunkhoz, majd egymáshoz viszonyítva kezdjük el értelmezni. Azáltal, hogy saját testük határait pontosan észlelik, felismerik a tárgyak önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát, biztonságosabban tudnak ők maguk is mozogni, létezni a térben. A térészlelés lényege a mozgás, a sebesség és az irány érzékelése. Tudnia kell saját testének és testrészeinek mozgását szabályozni a térben, érzékelnie kell más testek mozgását, azok irányát, sebességét, és ehhez tudnia kell alkalmazkodni, illetve összetett téri mozgásokat is érzékelnie kell. Fontos, hogy kialakuljon a gyermekben az őt körülvevő tér környezetsémája, amikor is a különböző csatornákon (taktilis/érintési, kinesztetikus/mozgásos, vesztibuláris/egyensúlyi, vizuális/látási) keresztül a gyermek az információkat környezetéből összegyűjti, és ezek az információk végül a mozgás, a cselekvések és érzékelés segítségével tovább finomodva egy egységbe integrálódnak. Mint arról már korábban is többször szóltam, nagyon fontos a megfelelő mennyiségű mozgás a kezdetektől fogva, mert ez minden tanulás alapja. A gyerekek sajnos egyre kevesebbet mozognak, a mozgásszegény életmód nem ad lehetőséget a közvetlen tapasztalatszerzésre, minek következtében a téri tájékozódás képessége is jellemzően alacsonyabb színvonalú sok gyermeknél. A bal és jobb irányok, illetve a térbeli viszonyok pontos tudatosítása a tanulási folyamat elengedhetetlen előfeltétele, hiszen ez adja majd az alapját az olvasás-írás-számolási képességek kialakulásának, fejlődésének. A pontos térérzékelés természetesen nemcsak az iskolai képességek fejlődésének szempontjából fontos, hanem a mindennapi életben való eligazodás, a környezetben való biztonságos létezés alapvető feltétele.
A fejlesztés a testkép, testfogalom, testséma fejlesztésével indul, mely területekről előző írásomban szóltam.
A téri tájékozódás fejlesztésének 3 fő lépése:
- Fejlesztés saját testen és saját testből kiindulva
- Fejlesztés a térben tárgyakkal
- Téri irányok felismerése a síkban
A fejlesztés nagyon változatos formában valósulhat meg akár otthoni környezetben is a mindennapi tevékenységekkel összekötve vagy mozgásos játékokkal. Ehhez szeretnék néhány praktikus ötletet adni a teljesség igénye nélkül csak gondolatébresztőnek.
A testrészek tudatosítása történhet az I. részben felsorolt módokon. A jobb és bal irányok, oldalak megkülönböztetése már itt is fontos feladat: jobb kéz-bal kéz, jobb szem-bal szem, stb. A bal oldalt köthetjük a szívünkhöz, a gyermek bal kezét a szívére helyezve, annak dobogását megéreztetve tudatosíthatjuk, hogy a szív felőli oldal a bal. Könnyebbé tehetjük ezt, ha a bal kezére egy kis kék szalagot kötünk, a kézfejére egy pici matricát ragasztunk vagy egy kis figurát („tetkót”) rajzolunk, a kislányoknak karkötőt tehetünk a bal csuklójára, ha ez nem zavarja a gyermeket. Érdemes egyszerre csak egy oldalt (bal) tudatosítani, tehát ne azonnal bal és jobb oldalról beszéljünk. Az óvodában, iskolában a jobb kezet nagyon gyakran „bemutatkozós kéz”-ként emlegetik a tanítók, pedagógusok, ezért ezt az elnevezést is nyugodtan használhatjuk a jobb kéz esetében. Kedves dal, amit a gyerekek nagyon szoktak élvezni az Ugibugi dal, ennek számos változata megtalálható az interneten.
A térben történő tájékozódás első lépéseként a gyermek saját testéből kiindulva tudatosítjuk a téri irányokat.
Megkérjük, hogy a kezében tartott kis játékot vagy kedvenc tárgyát emelje a feje fölé, dugja a háta mögé, fogja a bal kezébe, fogja a jobb kezébe. Babzsákkal, plüssjátékkal is játszhatunk. Megkérjük, hogy a játékot vegye a bal vagy jobb kezébe, vagy fogja meg mindkét kézzel, és emelje a feje fölé, tegye a földre maga elé, a két lába közé. Játszhatunk mozgásos játékot akár verssel kísérve, megkérjük, hogy emelje fel a bal kezét, jobb kezét, bal lábát, jobb lábát, érintse meg a bal fülét stb. Ezután tárgyakat, játékokat helyezünk el a gyermek előtt, mögött, jobb és bal oldalán, a széke alatt, amin ül stb. Megkérdezhetjük tőle, mit lát jobb oldalon, bal oldalon, mi van előtte és mögötte stb.
Következő lépésben már nem a gyermek saját teste, hanem egy tárgy, pl. egy kisautó lesz a viszonyítópont, és azt kérjük, hogy a babzsákot tegye az autó mellé, az autó mögé, tartsa az autó fölé, stb. Amikor ezek a gyakorlatok már biztosan mennek, akkor bevonhatjuk a mindennapi tevékenységeinkbe, és megkérhetjük, hogy segítsen nekünk a szobája rendbe rakásában, eközben pedig irányíthatjuk a tevekénységet azzal, hogy megkérjük a plüss állatát tegye a polc jobb oldalára, a kis autóját a mesekönyve elé a polcra stb. Összetettebb utasításokat is adhatunk.
Mindig fontos figyelni, hogy mi az, amit a gyermek biztosan végre tud hajtani. Ha valamiben nagyon bizonytalan vagy sokat hibázik, akkor lépjünk vissza egy lépéssel oda, ahol még biztos volt a dolgában. Gyakoroljunk, és lépjünk újra arra a szintre, ahol a bizonytalanság mutatkozott. Csak akkor állítsuk a gyermeket összetettebb feladat elé, ha az adott szinten már biztosan teljesít.
A biztos térbeli tájékozódás után a síkbeli tájékozódás kialakítása és fejlesztése a következő lépés, hiszen az iskolában a gyermeknek képesnek kell lennie eligazodni a füzetben, a könyvben, pontosan ismernie kell az olvasás-írás megfelelő irányát, meg kell tudnia különböztetni például a b és d betűket, tehát látnia kell, hogy merre mutat a „b” betű „hasa” és merre a „d” betűé. Látnia kell, hogy mi a különbség a „b” és a „p” betű között, de a matematikában az írásbeli műveletek, például a szorzás elsajátításának is alapvető feltétele a pontos irányismeret.
A síkbeli tájékozódás fejlesztése történhet játékos, rajzos formában. Rajzolunk együtt egy szép képet, közben folyamatosan mondjuk a gyermeknek, mit hova rajzoljon. Megkérjük, hogy a lap közepére rajzoljon egy fát, a fa fölé rajzoljon egy napocskát, a jobb oldalára egy virágot, a bal oldalára egy kiscicát, és így haladunk tovább.
Az olvasás-írás elsajátításához nagyon fontos tudatosítani és rögzíteni a balról jobbra történő haladási irányt. Erre is számos játékos lehetőség áll a rendelkezésünkre, kirakhatunk szép sormintákat több sorba is, pl. egy piros korong, egy kék korong. Ezt a feladatot nehezíthetjük, ha három színnel dolgozunk, vagy ha az egy piros – két kék – egy piros – két kék változatot kérjük a gyermektől. Ezt játszhatjuk társasjáték figurákkal, színes kupakokkal vagy bármilyen olyan tárgyakkal, melyek a gyermek számára ismerősek. Figyeljünk a sorváltásra, hogy a következő sor is mindig a bal oldalról induljon.
Egyszerűen kivitelezhető feladat, ha egy asztalra 3-4 sorban apró tárgyakat helyezünk egymás mellé, melyeket a gyermek biztosan ismer, és megkérjük, hogy sorolja el, hogy mit lát az asztalon. Arra kell figyelnünk, hogy szigorúan balról jobbra történjen a haladás, egyetlen tárgy se maradjon ki, és a sorváltás is szabályos legyen. Ezt tulajdonképpen már maga az „olvasás”.
Ezen kívül nagycsoportos ovisok számára számos kedves feladatlap is rendelkezésre áll a síkbeli tájékozódás fejlesztésére. Erre mutatok két példát a télhez kapcsolódóan:
Felnőttként viszatekintve nem biztos, hogy emlékszünk arra, hogy tudatosan sajátítottuk volna el a fentiekben leírtakat. Ezen képességek nagy része valóban a cselekvéseink során, a cselekvésekbe ágyazottan történik fejlődésünk során. Azonban vannak olyan esetek, amikor valamilyen ok miatt akár a testtudat, akár a téri vagy síkbeli tájékozódás fejlődése során valamilyen szinten elmaradás mutatkozik. Ezekre már egészen kis korban fel lehet figyelni, és az időben megkezdett, célzott fejlesztések utján korrigálni annak érdekében, hogy a gyermeknél saját magához viszonyítva a legjobb eredményeket érhessük el.
BővebbenIskolaérettség kritériumai és az ezt megalapozó részképességek 1.
Az iskolaértettségnek számos kritériuma van, melyeknek teljesülniük kell, mire a gyermek iskolába lép. Most, hogy a törvényi rendelkezések értelmében az iskolakötelezettség 6 éves korban megkezdődik, meg inkább előtérbe kerül ez a kérdés.
Az iskolaérettségi vizsgálatok számos területre kiterjednek, de természetesen minden gyermek más és egyedi fejlődésmenetű, tehát nem kell mindenben tökéletes teljesítmény nyújtania ahhoz, hogy iskolaérettnek tekinthető legyen, az azonban fontos, hogy szignifikáns, nagyfokú elmaradást ne mutasson ezeken a területeken:
- megfelelő testi fejlettség
- pszichés és szociális érettség
- stabil testséma
- kialakult lateralitás (jobb- vagy balkezesség)
- kornak megfelelő általános tájékozottság, szókincs, beszédprodukció
- nagy- és finommozgások összehangolt működése
- feladatértés, feladattudat
- kognitív funkciók: figyelem, gondolkodás, emlékezet, érzékelés, észlelés, képzelet
- számfogalom
Részképességek
Nagyon fontos, hogy a fenti területeket érintő esetleges elmaradások minél hamarabb felszínre kerüljenek, hiszen a részképességek korai életkorban történő fejlesztésével, célzott megsegítéssel a lemaradás mértéke csökkenthető, kompenzálható. A részképességek a komplex teljesítmények (olvasás, írás, számolás) elsajátítását és kivitelezését lehetővé tevő kognitív (megismerő) és motoros (mozgásos) funkciók, ezek jelentik az iskolában az olvasás, írás, számolás és az adaptív (alkalmazkodó) viselkedés alapját. Részkepesség-zavarok következtében kialakuló tanulási nehézségek miatt az iskolában a gyermeket sok kudarc érheti, gyenge teljesítményt tud csak nyújtani, bármennyire is igyekszik. Ez a tanulási motiváció elveszítéséhez, alacsony önértékeléshez, a közösségből való kirekesztettséghez, megbélyegzéshez, mindezek következtében magatartás zavarokhoz, depresszióhoz és szomatikus tünetek megjelenéséhez is vezethet.
A biológiai, pszichés és szociális érettségen kívül a megfelelő iskolai teljesítmény, az olvasás-írás-számolás elsajátításához szükséges legfontosabb értelmi képességek / részképességek, melyekről jelen és a következő hírleveleimben részletesebben is szólni kívánok:
- biztos testtudat, testséma
- kialakult dominancia (szem, kéz, fül, láb)
- biztos tájékozódás térben és síkban
- rendezett, összehangolt finom- és nagymozgások, grafomotorika fejlettsége
- szem-kéz koordináció
- szerialitás, soralkotás, ritmusérzék
- Gestalt-látás (egységben látás)
- alak, forma, szín, nagyság érzékelése, ezek állandósága
- alak-háttér észlelése, megkülönböztetése
- auditív (hallási) és vizuális (látási) emlékezet, rövid és hosszú távú memória megfelelő fejlettsége
- analizáló-szintetizáló képesség (auditív és vizuális)
- azonosságok és különbözőségek felismerése, differenciálása (auditív és vizuális)
- megfelelő szintű beszédértés és produkció, életkornak megfelelő aktív és passzív szókincs
- tartós, koncentrált, szándékos figyelem legalább 15 percig
- keresztcsatornák koordinált működése
Testtudat: testkép, testfogalom, testséma
Miért fontos?
Az olvasás-írás megtanulásához a testtudat (testkép, testfogalom, testséma) és a téri tájékozódás fejlesztése elengedhetetlen. A gyermeknek tisztában kell lennie saját testével, fontos, hogy kialakult testképe legyen, melyet saját teste szubjektív megtapasztalásával érhet el elsősorban mozgáson keresztül. Az alapmozgások, azaz a gurulás, kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, kapás megfelelő fejlettsége a finommozgások és az értelmi képességek fejlődésének alapja, ezért a kisgyermekeknek a lehető legkorábbi életkortól kezdve megfelelő teret és lehetőséget kell biztosítani az életkornak megfelelő mozgásformák gyakorlására. A mozgás a legfontosabb kiindulópontja és mozgató rugója mindenféle fejlődési folyamatnak. A gyermek így tanulja meg, hogyan alkalmazkodjon környezetéhez, hogyan tartsa saját testét egyensúlyban. A mai fejlett világunkban sajnálatos módon már a bölcsődés és óvodás korú gyermekek jelentős része tölt akár órákat is naponta tablet, számítógép, TV előtt, ami jelentős visszahúzó erő akár a mozgás, akár pedig a kognitív, értelmi fejlődést tekintve, súlyosan sérülhetnek a gondolkodási, probléma megoldási funkciók. A mozgás révén a gyermek fokozatosan, saját tapasztalatai alapján ismeri meg önmagát, amikor pedig már meg tudja mutatni, nevezni testrészeit saját magán, meg tudja mutatni másokon, később pedig emberrajzain is ábrázolni tudja azokat, akkor elmondható, hogy testéről intellektuális tudással rendelkezik, azaz esetében kialakult a testfogalom. A testfogalom a saját testről szerzett tudás. A test gravitációhoz való alkalmazkodásának, egyensúlyának, az izmok változó mozgásának megélése pedig a testséma. A testséma tudatosság az egészséges én-kép kialakulásának és én-fejlődésnek a fontos kiindulópontja, nem megfelelő fejlettsége későbbi tanulási nehézségekhez, zavarokhoz, akár tanulási akadályozottsághoz is vezethet.
A fejlesztés során mindig a saját testből indulunk ki, a testrészek biztos ismerete után lépünk tovább, amikor már másik emberen is azonosítjuk a testrészeket, ezután következhet a fejlesztő eszközök bevonása a munkába mint játékbabák, később akár rajzos vagy ragasztós feladatlapok.
Mondókák, versek, énekek mozgással (tükör előtt is)
A fejlesztő munka fontos eszközei a versek, mondókák, mozgásos játékok, a tükör és közben a sok játék, nevetés. Néhány nagyon jól használható, a gyerekek által kedvelt mondókát, verset megosztok itt is otthoni játékos gyakorláshoz (forrás: internet). A versikéket mindig mozgással kísérjük, a testrészeket megérintjük, mutatjuk:
Ezzel látok, meg ezzel is, (Egyik, majd a másik szemünket mutatjuk)
Ezzel hallok, meg ezzel is. (Egyik, majd a másik fülünket mutatjuk)
Ezzel érzek illatot, (Orrunkra mutatunk)
Ezzel mindent bekapok. (Szánkra mutatunk)
Ezzel fogok, (Kezünkkel úgy teszünk, mintha megfognánk valamit)
Ezzel járok, (Lábunkkal toporgunk)
Boldoggá csak ezzel válok. (Szívünkre mutatunk)
Ez a szemem, ez a szám,
ez meg itt az arcocskám.
Jobbra-balra két karom,
forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
ha akarok ugrálok.
Nyisd a kezed, zárd ökölbe, forgasd csuklód körbe, körbe!
Tapsolj kettőt, csapj a térdre, engedd kezed le a mélybe!
Nagyon kedvelt tevékenység a gyerekek körében, ha egy óriás méretű csomagolópapírt leterítve vagy a falra rögzítve, a gyermek testének körvonalát a papíron körberajzoljuk életnagyságban, ezt követően pedig azonosítjuk rajta együtt a testrészeket.
Rajzolhatunk hiányos testrészekkel arcot, emberalakot, és megkérjük a gyermeket, hogy egészítse ki a rajzot.
Testrészek összeilletése, azonosítása: ezek egy-egy letölthető feladatlap részei, de saját magunk is készíthetünk hasonlót.
Egy iskolába készülő gyermeknek már tisztában kell lennie önmaga testével, testrészeit hibátlanul kell tudnia azonosítania önmagán és másokon is, rajzaiban is meg kell ezeknek jelenniük. Az emberrajzok nagyon beszédesek, sok információt hordoznak készítőjük kognitív képességeiről, érzelmi és pszichés állapotáról. A kisgyermekek rajzainak színvonalából lehet következtetni az értelmi képességeik fejlettségére is. Iskolába készülő gyermekek már reális rajzokat készítenek, részleteket ábrázolnak, elmesélik, hogy mi látható a rajzukon. A hiányos emberrajz nem megfelelően fejlett testtudatra utalhat, mely később a tanulási folyamatban is súlyos visszahúzó tényező lehet a korábbiakban már említett módon.
A komplex gyógypedagógiai fejlesztő foglalkozások egyik mindenkori alappillére a testtudat, testfogalom, testséma fejlesztése.
BővebbenBankivatyúk és százrétű gyomor, lemezvastagság és a körív sugara… Tényleg szükség van minderre 11 évesen…?
Korábban írtam már arról, hogy mit gondolok a gyermekek 6 éves korban kötelező iskolakezdéséről. Többen megosztották bejegyzésemet, és egyetértésüket fejezték ki a leírt gondolatokkal.
Egy hozzászóló írta azt, hogy igazából nem is érti, miért kérdés az, hogy a gyermek menjen-e 6 évesen iskolába, hiszen a 80-as években is így volt kötelező (kivéve az évveszteseket), és akkor is el tudtuk végezni az iskolát, szakmát, diplomákat szereztünk. Ez kétségtelenül így is van. Én magam is 1978 – ban kezdtem általános iskolai tanulmányaimat. Azonban bizonyosan akkor is voltak olyanok, akik nem jutottak el odáig, hogy végzettséget vagy diplomát szerezzenek, és nem azért, mert lusták voltak, hanem azért, mert esetleg voltak tanulási nehézségeik, problémáik, csak akkoriban ezeket még nem ismerték fel, így egyszerűen lezárták annyival, hogy rossz tanulók, és kész. Megkapták a bélyeget, perifériára kerültek, és elkallódtak.
A 80-as évek óta eltelt 40 év… Rengeteget változott a világ, az életkörülmények, az emberek és családok helyzete csakúgy, mint az elvárások, követelmények, amik elé a gyerekeket állítják. Én két gyermek édesanyja vagyok. Angol-orosz szakos tanári diplomám, két gyógypedagógusi diplomám van, és sokszor elképedve állok a tananyag mennyisége ÉS minősége előtt… Nekünk 40 éve volt időnk játszani. Nem sűrűn lehetett hallani a stressz miatt kialakult pánikrohamokkal, magas vérnyomással, szívelégtelenségekkel küzdő általános iskolás korú gyerekekről.
Én még emlékszem arra, hogyan tanultunk meg írni-olvasni-számolni alsóban, és hogyan gyakoroltuk a szorzótáblát. A 4. év végére még a leggyengébben teljesítő tanulók is megértették mit olvasnak, ha tempóban el is maradtak… Ma a felső tagozatba kerülő tanulók jelentős számban küzdenek szövegértési nehézséggel, helyesírási problémákkal, ami az egész tanulási folyamatot megnehezíti vagy lehetetlenné teszi. Olyan mennyiségű tananyagot kell elsajátítani és olyan tempóban már az első osztálytól kezdve, hogy sokszor egyszerűen nem marad idő az ismétlésre, rögzülésre. A kis elsősöknek már első félév végére ismerniük kell a betűket, tudniuk kell azokat összeolvasni, számot kell adniuk arról, hogy olvasnak hangosan. Úgy, hogy nemrég még óvodások voltak… Már a kicsiknek is napi 5-6 tanítási órájuk van, délután tanulószoba vagy különórák, a 6-10 éves gyerekek jobb esetben késő délután vagy este kerülnek haza kimerülten, fáradtan. A nagyobbakról ne is beszéljünk… Igen, valóban nem kötelező sportolni, zenét tanulni, táncra járni… De ha ez sincs, akkor mi marad? Csak az iskola és a tanulás végkimerülésig? Fontos, hogy ezen kívül olyan tevékenység is legyen a gyermek életében, amit azért csinál, mert érdekli, mert tehetsége van hozzá, vagy csak egyszerűen örömét leli benne. Kell, hogy maradjon ezekre idő! De ha nem is jár különórákra, akkor is joga van (lenne) gyereknek lenni, azaz játszani, a barátokkal lenni, a szülőkkel minőségi időt tölteni. Ahogy a gyerekek iskolába kerülnek, ez szinte lehetetlenné válik. 40 éve ez nem így volt. Nekünk mindig maradt időnk játékra, pihenésre.
„A gyerek először játsszon, és ha ebben elfáradt, akkor majd kedvvel, önként veti magát a tanulásra. Mert a gyerek nem lusta, hanem kezdettől fogva mérhetetlenül kíváncsi, és igyekszik elsajátítani a világot.” (Vekerdy Tamás)
Ma az óraszámok nagyon magasak, a tananyag mennyisége minden évfolyamon elképesztő, az a gyerek pedig, aki valamilyen okból picit gyengébben teljesít, ne adj isten, pár napra lebetegszik, lemarad. Az alsó tagozat végére már tudniuk kell – többek között – a geotermikus energiáról, túl vannak olyan történelmi olvasmányokon, amiknek a hátteréről fogalmuk sincs, hiszen történelem órájuk még nincs, és 9-10 évesen nem elvárható, hogy az ezekhez szükséges történelmi ismeretekkel rendelkezzenek, egyik óráról a másikra oldalakat magolnak, négyjegyű számokkal végeznek műveleteket, kerületet-területet számolnak, átváltanak, 5-6 kilós táskákban cipelik a rengeteg cuccot minden áldott nap, és sorolhatnám tovább. Ötödik osztályban pedig kiderül, hogy a történelem leckét nem tudják megtanulni, mert egyszerűen nem értik azt, amit olvasnak, matematikából pedig nem tudják a szorzótáblát… A nyolcadik év végére mérhetetlen mennyiségű, sok esetben szükségtelen, a praktikusságot nélkülöző tudásanyagot kell elsajátítaniuk, ugyanakkor sokokuknak kihívást jelentene egy levél feladása vagy csekk befizetése a postán, vagy megfelelő segítség nyújtása, ha véletlen egy utcai baleset szemtanúi lennének.
Tényleg szükség van minderre…?
Nem azt mondom, hogy térjünk vissza a 40 év előtti állapothoz, bár a kötelező olvasmányok terén akár az általános iskolát, akár a középiskolát nézzük, sajnos, nem sok változást tapasztalok, pedig ott pont fontos lenne megújulni, és továbblépni. Természetesen, sokkal több mindennel tisztában kell(ene) lennie a mai kor gyermekének, mint nekünk anno, hiszen a világ folyamatosan és szinte követhetetlen gyorsasággal változik, fejlődik körülöttünk, de mégis úgy kellene ezt megtenni, hogy közben a gyerek azért gyerek maradhasson, illetve a tudásanyag illeszkedjen az életkorához. Észszerűen, a praktikumot is figyelembe véve. A magániskolák (és néhány állami iskola) a projektmódszer alkalmazásával pont ezt kívánják elérni. Egy ötödikes gyermeknek miért kell tudnia, bemagolnia, hogy a szarvasmarha gyomra pontosan milyen részekből áll? Mi is tanultuk, hogy a szarvasmarha kérődző állat, megtanultuk, ez nagyvonalakban mit jelent, de megmondom őszintén, arról, hogy a kérődzés folyamatában a táplálék a százrétű gyomorba, majd az oltógyomorba és a vékonybélbe jut, ilyen részletekbe menően nem volt tudomásom. Ezt most tanultam meg az 5. osztályos gyerekemmel 49 évesen. Igen, lehet, hogy ez szégyen, de én vállalom, hogy ezen információk nélkül is szereztem 3 diplomát… Nyilván, aki állatorvosnak készül, annak mindez rendkívül fontos információ, de majd ráér ezt megtanulni gimnáziumban fakultáción vagy később az egyetemen. Ez csak egy kiragadott példa friss élmény alapján, de száz másikat is tudnék említeni az ikerkaszat terméstől, a bankivatyúkig, hogy a természettudománynál maradjunk. Technikából ötödikben a háztetők fajtáiból írnak dolgozatot, és tudniuk kell, hogy jelölik a műszaki rajzokon a körív sugarát, a kör átmérőjét, a lemezvastagságot…, stb., de arról fogalmuk sincs még, mi az a sugár, mi is az az átmérő, és egyáltalán, mi is az a műszaki rajz pontosan… Miért nem készítenek madáretetőt vagy szendvicset…? De a többi tantárgy is tartogat mindig meglepetéseket és újdonságokat… Fontosak ezek az ismeretanyagok, nem vonom kétségbe a létjogosultságukat, de a megfelelő módon és a megfelelő időben tanítva talán még maradandó tudást is jelentenének a gyermekek számára…
„A régi magyar iskolában azt mondták a tanároknak: itt vannak a gyerekek, négy-hat év alatt tanítsd meg őket stabilan írni-olvasni! Közben menjetek le a patakpartra, mert ez volt a környezetismeret. Játsszatok, futkározzatok, énekeljetek…” (Vekerdy Tamás)
A szülő, ha tud, segít. Ha tud…, és van rá ideje, türelme, tudása… a napi hajtás és stressz és a papíron 8 órás, de a valóságban általában ennél hosszabb munkaidő végeztével. Aggódunk, csak ne legyen beteg a gyerek, ne hiányozzon az iskolából, mert hogy fogunk pótolni, hogy jövünk el betegszabadságra, hogy magyarázzuk el a tananyagot. Ha nincs időnk tanulni a gyerekkel, a leckét ellenőrizni és másnap rossz jegyet kap, magunkat okoljuk, hogy mégis milyen szülők vagyunk, hogy még a gyereknek sem vagyunk képesek segíteni. Vagy tehetetlenségünkben épp a gyereket szidjuk, hogy már megint rossz jegyet hozott, miért nem tanult, hogy fogja kijavítani, bezzeg a Zsuzsika, meg a Pistike tudott 5-öst szerezni…! Aztán rájövünk, hogy igazságtalanok voltunk, és próbáljuk valahogy jóvá tenni a dolgot.
Iskolaidőben valahogy megszűnik a normális élet…
Az a gyermek pedig, aki nem bír a követelményekkel lépést tartani, lemarad, „rossz tanuló”-vá válik, az osztályban nem jut neki szerep, a társak kirekesztik, bántják szóval vagy akár még tettlegesen is. Ha nem érkezik egyéni segítség, ezek a gyerekek elkallódnak, elvesznek a rendszerben.
Ma olyan kihívásoknak kell megfelelni már iskolába lépéskor, amelyeknek 40 éve még hírét sem hallottuk. Nem hasonlíthatjuk a mai helyzetet a 40 év előttihez. Az óvoda és iskola között akkor szakadék húzódik, ami sok gyermek számára bevehetetlen akkor is, ha semmilyen nehézséggel, zavarral nem küzd. Ebben a korban egyetlen év is rengeteget számít a fejlődésben, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy 6 vagy 7 évesen kezdik az iskolát, és szembesülnek az ottani elvárásokkal, követelményekkel! Sokan hangsúlyozzák, hogy az óvodában legfontosabb a játék, ne tanítsuk írni-olvasni a gyereket, ezzel egyetértek én is. Azonban vannak olyan általános iskolák, ahol szinte hátrány, ha a gyerek úgy kezdi az első osztályt, hogy nem ismeri a betűket…
Nagyon nagy felelősség hárul az óvodapedagógusokra, a védőnőkre is, hogy idejében, már az óvodában felismerjék és jelezzék, ha esetleg a fejlődésben valamilyen téren elmaradást tapasztalnak, hogy minél hamarabb érkezhessen a segítség. Az iskolaérettségnek számos kritériuma van, aminek meg kell felelni, de ugyanolyan fontos az is, hogy a kisgyermek ne csak testileg és értelmileg, hanem érzelmileg és szociálisan is éretten, felkészülten lépje át az iskola küszöbét. Van, aki erre már 6 évesen is felkészült, ő mindenképpen kezdje el az iskolát! De sokan vannak, akik nem, nekik viszont a korai iskolakezdés számos, az egész későbbi életükre is kiható hátrányt okozhat.
Fontos szempont, amit mindezeken felül még figyelembe kell venni, hogy az elmúlt évtizedekhez képest ma már az óvodákban nagyon jelentős számban vannak különleges bánásmódot igénylő gyermekek, melynek okai igen összetettek. Számukra az iskolakezdés még inkább nehezített, több segítséget, odafigyelést és támogatást igényelnek. Ők is és szüleik is.
Amennyiben pedig az alsó tagozatban a gyermek nehézségekbe ütközik a tanulási folyamatban, mihamarabb megfelelő segítséget, egyéni megsegítést kell kapnia. A nagylétszámú osztályokban erre nincs lehetőség. Az egyéni vagy kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokon valóban arra fókuszálunk, amire a gyermeknek és a szülőnek szüksége van. Van idő figyelni rá, meghallgatni, támogatni, biztatni, elmagyarázni újra és újra, több oldalról megközelíteni az adott problémát, gyakorolni, ismételni, az ismeretet rögzíteni, a szorongást oldani, szeretetet, sikerélményt nyújtani.
BővebbenA Szülő mint kompetens partner
Gyógypedagógusként számos szülői csoportnak tagja vagyok a közösségi médiában, és sok szülővel volt már és van személyes kapcsolatom. Meggyőződésem, hogy a gyermeket senki nem ismeri jobban, mint az őt nevelő és szerető szülők, hozzátartozók, nevelőszülők. Azokról a gyermekekről van szó jelen esetben, akik rendezett családi vagy nevelői háttérrel rendelkeznek. Sokszor hallom azt, hogy főként integrációban tanuló különleges bánásmódot igénylő gyermekek esetében az oktatási intézményben nem veszik figyelembe, nem hallgatják meg a szülőt, nem tekintik egyenrangú félnek. Ez amellett, hogy sérti a szülő jogait, hiszen őt mint a gyermek nevelésében leginkább kompetens személyt hagyják figyelmen kívül, rendkívül ártalmas a gyermek szociális, érzelmi és ezáltal értelmi fejlődésére nézve is.
Egyetlen példával szeretném ezt illusztrálni. Adott egy kisiskolás, autizmussal élő, okos, többségi intézménybe járó tanuló, nevezzük B-nek, aki testnevelés órákon sokszor véresre marja magát. Egyébként jó tanuló, és ez a magatartás otthon nem jellemző rá, illetve kezelhető. A szülő hiába próbálja jelezni a tanár néninek, hogy ilyen esetben segítene, ha lehetősége lenne a félrevonulásra, megnyugvásra, pihenésre, hiszen ez a gyakorlat otthon is működik, ha valamilyen váratlan, erősebb inger a gyermeket. Ezt nem veszik figyelembe az iskolában, mert ha a többi is fut, sorversenyben vagy labdajátékos foglalkozáson vesz részt, akkor B-nek is ezt kell tennie. A tanító néni szerint minden gyerek élvezi ezeket a tevékenységeket. Egy autizmussal élő gyermek viszont egy ilyen szituációban a tornateremben egyébként teljesen „normális”-nak mondott kiabálást és hanghatásokat – ami a teremben visszhangzik is – többszörösének érzékelhet szenzoros túlérzékenysége miatt. Lehetséges, hogy a tanító néni nem ismeri az autizmusnak ezt a jellegzetességét, ami nem is róható fel neki hibaként, hiszen a pedagógiai képzésének nem vagy nagyon kis mértékben képezte részét gyógypedagógiai ismeretek nyújtása. De éppen ezért kell meghallgatnia a szülőt!
A frusztrációját egy ilyen gyermek úgy vezeti le, hogy súlyosan bántalmazza önmagát, rosszabb esetben környezete, társai ellen fordul. Ez a viselkedési forma pedig szankciókat von maga után. A gyereket kezelhetetlennek ítélik, ha mások ellen fordul, akkor pedig akár az iskolából is elküldhetik. Érthető, hogy a mások ellen irányuló agressziót a többségi oktatás nem tűri, hiszen én sem és – biztos vagyok benne – Önök sem örülnének annak, ha gyermekük egy másik gyermek által megverve, megharapva, bántalmazva jönne haza az iskolából, óvodából. Ebben az esetben pedig nagyon egyszerű megoldás lenne, ha hagynák B-t félrevonulni a teremben egy fültokkal, fülhallgatóval, párnával vagy bármi mással, amit őt egy ilyen helyzetben megnyugtatja. Természetesen vannak olyan esetek, amikor már súlyosabb a helyzet, és ilyen egyszerűen nem orvosolható a probléma, de mindenképp fontos a párbeszéd, és a probléma megoldására való kölcsönös törekvés. Nagyon sokszor kis dolgok is elegendőek egy súlyosnak ítélt szituáció megoldásához. A kulcsszó a kölcsönösség, a kölcsönös odafigyelés, tisztelet a pedagógus és a szülő, gondviselő részéről is egymás iránt.
A fenti példára visszatérve egy hasonlattal élve, képzeljük csak el, mi mit éreznénk, ha 45 percet egy templom harangtornyában kellene töltenünk, miközben zúgnak körülöttünk a harangok? Valószínűleg ugyanezt, mint ez a kisgyermek…
Ez csak egyetlen példa, de egyéb más ilyen példát is tudnék említeni. A magatartási, viselkedési problémáknak is számos olyan háttere lehet, melyről csak akkor kaphatunk megfelelően részletes képet, ha a szülőt is meghallgatjuk. Sok olyan dolog, esemény húzódhat a háttérben, amiről a gyerek nem beszél, inkább hallgat, és eltűri, hogy 1-est kap, vagy épp rossz szemmel néznek rá a társai, tanárai.
Nagyon sok olyan különleges bánásmódot igénylő gyermek jár többségi intézménybe, akik csak akkor válhatnak sikeressé, ha az átlagostól valamilyen módon, mértékben eltérő érzelmi, értelmi, szociális, magatartásbeli, fejlődésbeli sajátosságaikat figyelembe veszik és tolerálják, megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai módszerekkel, empátiával és szeretettel, elfogadással kompenzálják, segítik, fejlesztik. Ehhez viszont elengedhetetlen a gyermek és körülményei átfogó ismerete, tehát az orvosi, szakértői, fejlesztői, pedagógiai véleményeken túl a szülői, családi, nevelői háttér, az eddigi életút figyelembe vétele.
A különleges bánásmódot igénylő gyermekek köre igen tág, róluk következő hírlevelemben szólok majd részletesebben.
A hozzám forduló családok esetében az első alkalom minden esetben egy hosszabb, 1-2 órát igénylő, anyagi és további óralátogatási kötelezettségektől mentes beszélgetés a gyermekről, a családról, az eddigi életútról, az esetleges problémákról, és minden másról, amit a Szülő szeretne tudomásomra hozni. A kötelezettségektől való mentesség természetesen nem terjed ki a titoktartási kötelezettségemre! Minden, ami egy ilyen megbeszélésen elhangzik, függetlenül attól, hogy a továbbiakban tudunk-e, kívánunk-e együttműködni, a gyermek fog-e hozzám járni vagy mégsem, szigorú titoknak minősül!
Bővebben„Rossz” (?) gyerekek az óvodában, iskolában
Mindannyian hallottunk már óvodában, iskolában „rosszalkodó” gyermekekről. Szerencsésebb esetben „csak” másoktól, például a saját gyermekünktől, aki szerint „XY már megint nagyon rossz volt, ezért a tanító néni fekete pontot adott neki!” Ennél viszont sokkal súlyosabb és fájdalmasabb a helyzet, ha mi magunk vagyunk az érintett szülő, akit már tizenötödször rendeltek be fogadóóra, mert „A gyerekkel nem lehet bírni…, ha így megy tovább, javasolnunk kell, hogy válasszanak neki másik intézményt!”.
Ezek a gyerekek sajnos nagyon könnyen és gyorsan megkapják a „bélyeget”, amit később már szinte lehetetlen lesz ledobni magukról, és ez az életkor előre haladtával egyre súlyosabb hátrányok, viselkedési és életvezetési problémák kialakulásához is vezethet. A magatartási problémák hátterében az esetek nagyrészében több tényező áll, melyek biológiai, pszichológiai, szociális, okokra vezethetőek vissza. Lehet egy fel nem tárt, akár születés előtti vagy szülés körüli ok miatt kialakult idegrendszeri probléma, lehet szociokulturális hátrány (szegénység, alacsonyabb iskolázottság a családban, nem megfelelő szülői példa, hospitalizáció, elhanyagoló szülők), vagy kamaszkorban a kortárscsoportok negatív hatása, és sorolhatnánk még hosszan. A probléma nagyon összetett, éppen ezért nem szabad csak egy nézőpontból megközelíteni! Nem biztos, hogy a 10 éves XY csak azért idegesíti a tanító nénit, mert neki ez örömet okoz! Biztosan van ilyen is, de óvakodni kell az elhamarkodott és megbélyegző megítéléstől és véleményformálástól, mert annak a viselkedésnek is oka van!
A statisztikai mutatók szerint egyre több gyermek küzd tanulási nehézségekkel vagy súlyosabb esetben zavarokkal. Az oktatási intézményekbe kerülve sokszor már óvodában szembesülnek a szülők és gyermekek a hihetetlen teljesítményelvárásokkal, melyek sajnos egyáltalán nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat, illetve azt a tényt, hogy minden gyermek különböző. Így évről évre nő azoknak a száma, akik képtelenek ezeknek ez a standard elvárásoknak megfelelni. Ezt csak nehezítik az olyan törvényi rendelkezések, mint a 6 éves korban kötelezővé tett iskolakezdés, melyről előző írásomban már szóltam. A szülő ideges, hiszen „Hogy lehet, hogy az ő gyereke még mindig képtelen egyedül felöltözni, mikor XY már a cipőjét is megköti?”, vagy „Hogy lehet az, hogy XY meg tudta írni a dolgozatot 5-ösre, te pedig megint csak 3-ast hoztál haza!?”. A gyerek pedig küzd, mert szeretne megfelelni, szeretett volna ő is 5-öst írni, ott ült 2 órát a könyv fölött, és mégis csak 3-ast kapott… Elkeseredett és frusztrált a szülő, a pedagógus és a gyerek.
Vajon milyen motivációja lesz egy ilyen kisgyermeknek a jövőben? Ki az, aki tud küzdeni egy célért úgy, hogy közben mindig csak a negatív megjegyzéseket kapja, és semmilyen sikerélményben nem részesül? Senki… Főleg nem egy gyermek!
Az iskolai kudarcok háttérben nagyon sokszor olyan probléma áll, melynek gyökere az óvodáig vagy az első iskolai évekig nyúlik vissza. Ha ezeket megfelelő időben nem ismerik fel, rejtve maradnak, akkor csak a már látható és tapasztalható tüneteket észleli az intézmény, a pedagógus, a család. A gyerek nem figyel, zavarja a társait; állandóan próbálja a figyelmet magára irányítani, miközben zavarja a foglalkozást, az órát; hiába tölt órákat magolással, az eredménye nem látszik; a közösség kiközösíti, rosszabb esetben nyilvánosan megszégyenítik, mert ő a „rossz tanuló”… Ő pedig feladja, mert hiába küzd, úgysem sikerül…!
A gyengébb teljesítmény oka azonban nagyon összetett lehet! Állhat mögötte egy hosszabb betegség miatti hiányzás vagy akár egy családi probléma (pl. haláleset) miatt kialakult tanulási nehézség, mely egyéni megsegítéssel, korrepetálással korrigálható. Ennél komolyabb a helyzet, ha valamely részképesség-zavar nehezíti a tanulás folyamatát, hiszen a részképesség-zavarok az alapvető kulturtechnikák elsajátításának folyamatát akadályozzák, mint az írás, olvasás, számolás.
A diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia diagnosztizálása szakembert igényel, tüneteinek felismerése pedagógiai feladat is. De akár a szülő is felfigyelhet ezekre, említek most segítségként néhány ilyen tünetet a teljesség igénye nélkül.
Óvodáskorban
- megkésett beszéd- és mozgásfejlődés
- rendezetlen mozgás
- nem tud mozgásokat leutánozni
- nem szeret rajzolni, vagy rajzai rendezetlenek
- nem tudja testrészeit azonosítani, megmutatni
- kialakulatlan oldaliság (nem tudjuk eldönteni, hogy jobb- vagy balkezes)
- nem szeret mondókákat tanulni
Iskoláskorban
- rendezetlen füzetkép
- nem megfelelő nyomaték (a sokadik lapon a füzetben is látszik, mit írt előzőleg a gyermek)
- nem ismeri fel a tanult betűket, ha azok más betűtípussal vannak írva
- betűket kihagy, felcserél
- olvasásnál gyakran téveszt
- gyenge a szövegértése (nem érti, amit olvas)
- hasonló betűket felcseréli (b-d)
- irányokat téveszt
Hangsúlyozom, hogy ez csak néhány példa, de ezekből még nem szabad általánosítani. Tehát, ha ovis gyermekünk nem szeret rajzolni, az nem jelenti feltétlen azt, hogy rossz tanuló lesz az iskolában! Olyan tünetek ezek, melyekre érdemes figyelmet fordítani annak érdekében, hogy a beavatkozás időben megtörténjen.
Gyarmathy Éva “Tanulási zavarok azonosítása és kezelése az óvodában és az iskolában” című tanulmányában kiemeli (Új Pedagógiai Szemle, 1998 november. On-line: https://epa.oszk.hu/00000/00035/00021/1998-11-lk-Gyarmathy-Tanulasi.html):
„Szakmai szempontból hibás lépés tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkúliát megállapítani addig, amíg a gyermek megfelelő szintű általános iskolai oktatásban nem vett részt. A szakmai szempont mellett a gyerek érdeke is azt kívánja, hogy óvodáskorban és az iskola első két évfolyamán a címkézést elkerüljük. Természetesen fontos, hogy minél korábban felfigyeljen a környezet a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, de ezeket a deficiteket fejlődési sajátosságként és a fejlesztés irányának megjelöléseként azonosíthatjuk csupán. Minél fiatalabb gyermekről van szó, annál kevésbé jogos bármely tanulási zavar diagnosztizálása. Óvodáskorban rohamosan fejlődnek a szenzomotoros képességek, de igen egyenlőtlen is lehet a színvonaluk. A lemaradó funkciók egyik napról a másikra beérhetnek, különösen, ha a gyermeknek megfelelően stimuláló környezetet biztosítunk.”
Fontosnak tartom hangsúlyozni tehát, hogy ha időben lépünk, egyéni és/vagy kiscsoportos formában történő foglalkoztatás, fejlesztés során nagyon szép eredményeket lehet elérni akár óvodás, akár iskolás korban.
A legfontosabb megmutatni a gyermeknek, hogy mennyire értékes és milyen erősségekkel bír! Nagyon fontos a pozitív megerősítés, a biztatás és a hit a gyermekben.
Az eredmény pedig felbecsülhetetlen: a boldog gyermek.
Bővebben6 évesen iskolába…
A jelenlegi törvényi rendelkezés értelmében, annak a gyermeknek, aki az adott év augusztus 31. napjáig betölti 6. életévét, meg kell kezdenie az iskolát a tanév első napján.
Az Nkt. 45. § (2) így rendelkezik:
„(2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség.”
Az „engedélyező szerv” az Oktatási Hivatal. A következő, azaz a 2021/2022. tanév vonatkozásában a kérelmeket 2021. január 1. napjától 2021. január 15. napjáig lehet majd benyújtani.
Ez azt jelenti, hogy míg eddig a gyermeket legjobban ismerő szülő és a vele foglalkozó óvodapedagógusok, óvodában dolgozó fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok együtt dönthettek arról, hogy szüksége van-e a gyermeknek még egy évre az óvodában, ezután az Oktatási Hivatal fogja ezt eldönteni papírok alapján anélkül, hogy a gyermeket valójában ismerné. Ezzel pedig pont azok kompetenciáját vonják kétségbe, akik a legjobban ismerik a gyermeket! Megkérdőjelezik a szülői kompetenciát csakúgy, mint az óvodákban dolgozó szakemberek szakmai hozzáértését.
Természetesen bízunk abban, hogy a benyújtott kérelmekben felsorolt érveket valóban figyelembe veszik majd a döntéshozók a Hivatalban.
Nekem két gyermekem van, 11 és 16 évesek. Annak idején a hatályos protokollnak megfelelően felmérték őket az óvoda utolsó évében, mely felmérésen mindketten iskolaérettnek bizonyultak. A tesztek és mérőszámok alapján…
De a számok mögött rejlik egy fontos tényező, mégpedig a személyiség, az individuum, vagyis a GYEREK! A legfontosabb!
Bár a kisfiam januári, a kislányom pedig márciusi születésű, egyikük sem ment el iskolába az adott tanévben, és ezt a döntésemet a mai napig sem bánom! Azért nem, mert hiába voltak intellektuálisan felkészültek, még kicsi gyerekek voltak, akiket nem tudtam elképzelni napi 5-6 órában az iskolapadban ülni, figyelni, koncentrálni, mert személyiségükből fakadóan a játék, a játéktevékenységen keresztüli tapasztalatszerzés és tanulás náluk akkor még nagyobb hangsúlyt kapott.
Az idő engem igazolt, de természetesen nem állítom azt, hogy ez minden gyermek esetében így lenne helyes! Amikor a szülő dönt, mindent mérlegel. Senki nem ismeri a gyermeket jobban, mint ő! A teljes képhez természetesen figyelembe kell venni az óvodapedagógus(ok) véleményét is, hiszen ők egy teljesen más nézőpontból, más szemszögből értékelik a gyermeket. Mindezek alapján érezheti úgy a szülő, hogy jobb, ha elkezdik az iskolát, mert a gyermek már esetleg unatkozik az óvodában, nem tudják már megfelelően lefoglalni, a plusz eltöltött egy éve már nem jelentene fejlődést számára sem intellektuális, sem pedig érzelmi-szociális téren. Ebben az esetben természetesen indokolt az iskolakezdés!
Az én meglátásom szerint erről azonban nem papírok és írott vélemények alapján a Hivatalnak kellene döntenie, hanem ahogyan eddig is, a gyermeket legjobban ismerő szülőnek és a vele foglalkozó pedagógusnak!
A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében pedig még inkább hangsúlyos ez a probléma!
Az iskolakezdés alapfeltétele az iskolaérettség. Ez a fogalom nyilvánvalóan sokaknak ismert, hiszen nap mint nap találkozunk vele. Valóban nagyon fontos, hogy „elég okos és ügyes-e” a gyermek, tudja-e, melyik a jobb és bal keze, helyesen fogja-e a ceruzát, meg tudja-e kötni a cipőfűzőjét…, ahogyan az is, hogy lélekben, érzelmileg készen-e áll erre az óriási kihívásra.
Bővebben